Városnézés a fiatalokkal és rendhagyó irodalomóra kvízzel a Bocatius könyvtárban. A városnázást és az irodalmi kitekintást Szederkényi Olga, kutató, dokumentumfilm rendező vezette. „Addig vagyok, amíg ő van”
Ötvös Anna előadása legutóbbi kutatásairól, amelyen sok érdekességet és eddig nem ismert információt tudtunk meg a Grosschmid családról, Márai Sándorról és Loláról. Vidám gyerekzsivajtól volt hangos a Márai Sándor Emlékkiállítás! 
A Fénysugár Református Óvoda nagycsoportosai látogattak el hozzánk, hogy játékos formában ismerkedjenek meg Márai Sándor és felesége, Lola történetével.
A programot Szederkényi Olga vezette végig, aki Budapestről érkezett hozzánk. A gyerekek kincset kerestek, számoltak, felfedeztek, és az interaktív játékok segítségével játékosan kerültek közelebb Márai és Lola világához. Olga kedves és lelkes vezetésével a kicsik figyelmét végig lekötötte a sok izgalmas feladat és felfedeznivaló.
A program végén Lola néni receptje alapján készült finom palacsintával vendégeltük meg a kis felfedezőket. A palacsintákat idén is, mint minden évben, Kolár Eszter készítette – szívből köszönjük! 
Külön köszönet Magyarország Kassai Főkonzulátusának a rendezvény támogatásáért!
Az óvodásokat követően a kassai Márai Sándor Alapiskola harmadik osztályos tanulói is ellátogattak hozzánk a Márai Sándor Emlékkiállításba. A programot ezúttal is Szederkényi Olga vezette, aki szeretettel és sok érdekes történettel kalauzolta a gyerekeket Márai Sándor és Lola világában.
A harmadikosok már sok mindent tudtak Márairól, így a kincskeresés során is ügyesebben fedezték fel a rejtett kincseket. Több kincset találtak, de természetesen számukra is tartogatott újdonságokat a kiállítás. Jó volt látni, milyen érdeklődéssel figyeltek, kérdeztek és fedezték fel a számukra új történeteket, érdekességeket.
Külön öröm számunkra, hogy a kiállítás vendégkönyvébe is kedves gondolatokat írtak. Ezek a sorok igazán szép emlékei maradnak ennek a találkozásnak. A látogatás végén természetesen ők sem maradhattak ki a finomságból: Lola néni híres palacsintáját is megkóstolták. Szombaton az egykori Európa Szálló előtt találkoztunk, azon a helyen, ahol Márai Sándor utolsó kassai útján megszállt. Innen indultunk tovább a Fő utcán, majd a Csermely völgye felé vettük az irányt.
Az erdei séta során Márai műveiből olvastunk fel részleteket, amelyeket Major Imre válogatott össze nagy gonddal. A felső Bankóhoz érve egy kis piknik mellett Imre arról mesélt, miért volt olyan fontos Márait számára a Bankó és a Dóm: az a két kassai hely, amelyhez emigrációjában is vissza-visszatért, és amelyekből erőt merített.n A Bankóhoz az ifjúsága, a gondtalan kassai évek emléke kötötte. Itt töltötte azt az utolsó békés nyarat is, amely még a háború előtt adatott meg neki. A Bankó a kassai polgárok kedvelt pihenőhelye volt, ahol a természet közelsége mellett a társasági élet is fontos szerepet kapott.
Kis piknik után a Kálvária felé indultunk hazafelé. Közben talán mindannyian egy kicsit más szemmel néztünk Kassára: nemcsak a várost láttuk, hanem azt a Kassát is, amely Márai emlékeiben élt tovább. Egy szép séta volt — Márai nyomában, a régi Kassa emlékei között. És talán éppen ez a legfontosabb: hogy egy város múltja akkor marad igazán élő, ha újra és újra végigjárjuk azokat az utakat, amelyeken egykor azok jártak, akiknek történetei ma is velünk vannak.
