Kassa Szlovákia második legnagyobb városa
Az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely.
2,65%
Népessége 2011-ben 240 688 fő volt, ebből 6382 magyar (2,65%).[1]Abaszéplak, Bárca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Kavocsán, Miszlóka, Pólyi, Saca, Szentlőrincke, Szilvásapáti és Zsebes községeket csatolták hozzá.
A Hernád völgye évezredek óta lakott volt. Időszámításunk első századaiban germán népek kalandoztak erre felé, majd hunok és szarmaták táboroztak e tájon. Hamarosan az avar birodalom része lett. Az avarokat magyarok követték. Bors és Aba nemzetsége telepedett le itt.
Az első írásos források 1230- ban keletkeztek a városról. 1249-ben királyi tulajdonú település volt, ahol szász és flamand telepesek is otthonra találtak. I. Károly 1312-ben a Kassa melletti Rozgonyban verte meg Csák Máté seregét és szilárdította meg hatalmát. 1347-ben Kassa a szabad királyi városok sorába lép Nagy Lajos jóvoltából. A XIV. században Lőcse, Késmárk, Eperjes, Bártfa és Kisszeben is Kassa szövetségének székhelye (Pentapolis). Kassa ebben az időszakban már földesúri jogokat is gyakorol, s több megyében szerez bányákat, falvakat, erdőket.
A huszita időkben Jiszkra (Giszkra) János huszita kapitány parancsnokol Kassán, ebben az időszakban 1440-1462 között telepednek le a környéken a lengyel és ruszin telepesek. 1554-től a város ad otthont a felső-magyarországi főkapitányságnak. 1567-ben Kassára költözik a Szepesi Kamara. 1662-től önálló pénzverési jogot kap. Kassa kulcsfontosságú volt Erdély számára is, hiszen kiemelkedő jelentőségû gazdasági és kulturális központnak számított már ebben az időszakban is. A város protestáns jellege miatt Erdély felé húzott. Birtoklásáért örökös harc dúlt.
Az erdélyi fejedelmek: Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre s a Rákóczi család minden fejedelmi tagja igyekezett Kassát a kezében tartani.. Bethlen Gábor itt esküdött meg Branderburgi Katalinnal. II. Rákóczi Ferenc szintén Kassát tekintette fő székhelyének. Nem véletlen, hogy családtagjaival és harcostársaival egyetemben 1906-ban a kassai Szent Erzsébet Dómban találta meg végső nyughelyét.
Az 1848-as szabadságharc méltán híres IX. honvédzászlóalja volt a kassai vörös sipkásoké. A szabadságharc alatt a város többször gazdát cserél. 1949 júniusában cári csapatok foglalják el.
1918 október 25-én a városban megalakul a Magyar Nemzeti Tanács, melynek tiltakozása ellenére december végén cseh csapatok foglalják el a várost, amely a trianoni békediktátum után Csehszlovákia részévé válik.
1938-ban Kassa az első bécsi döntés értelmében visszatér Magyarországhoz. 1941 június 26-án tisztázatlan körülmények között légitámadás éri. Ez szolgáltat ürügyet arra, hogy Magyarország belépjen a II. világháborúba.
1945 április 5-én Kassán az abaúj-tornai megyeháza üléstermében hirdették ki a hírhedt kassai kormányprogramot.
A második világháború után a város a „szocialista fejlődés” útjára lépett. Elsősorban ennek volt egyik következménye a magyar szó visszaszorítása és a város szlovák jellegének megerősítése.